Az elsõ szintetikus festékanyagot William Henry Perkin (1838-1907) állította elõ - véletlenül1 - tizennyolc éves korában. A Grand Union csatorna partján 1857-ben gyárat épített a festék elõállítására. A kisüzem a Black Horse kocsma mellett állt - utóbbi ma is megvan.

Az 1862-es királyi kiállítást Viktória királynõ anilinbíborral festett selyemköntösben tekintette meg. Az Imperial College gyûjteményében õriznek egy selyemdarabot és egy postai bélyegzõlenyomatot, amelyeket még az 1850-es években elõállított festékkel színeztek. Furcsa módon a színezék szerkezetét csak 1994-re derítették fel (az eredményeket - stílszerûen - a Perkinrõl elnevezett folyóiratban téve közzé). Perkin festéke két anyag keverékének bizonyult, amelyek egyetlen metilcsoportban különböztek: a kérdéses csoport a gombra kattintva hívható elõ  vagy tüntethetõ el .

Az 1860-as évek végére az új szín kiment a divatból, de Perkin a világ elsõ "K+F" laborjában két újabbat fedezett fel: a Britannia-ibolyát és a Perkin-zöldet (a fáma szerint a Grand Union csatorna színe hétrõl hétre változott attól függõen, éppen melyik festékkel kísérleteztek). 1869-ben Perkin elõállított egy élénkvörös festéket, az alizarint - de június 26-án benyújtott szabadalmi bejelentése egy nappal lekéste Heinrich Caro hasonló német bejelentését. Ugyanebben az évben Carl Graebe és Carl Liebermann is elõállította az alizarint. Bár Perkin alternatív szintézisúttal próbálkozott, a németek olcsóbban és nagyobb mennyiségben gyártották az alizarint, mint õ. Perkin 1874-ben eladta üzemét, amelyet végül 1957-ben bontottak le. Helyén ma kenyérgyár áll.


kinin

1. August Wilhelm Hofmann (1818-1892), aki Albert herceg meghívására Londonban dolgozott a Királyi Kémiai Intézetben, a malária gyógyszerét, a kinint akarta elõállítani az alábbi módon:

2 C10H13N + 3 O = C20H24N2O2 + H2O

A termék összegképlete megegyezett ugyan a kininével, de szerkezete más volt. A váratlan eredmény után egyszerûbb vegyületeken akarta tisztázni a reakció körülményeit, ezért választotta a nitrogéntartalmú anilint. Perkint az anilin oxidációjának vizsgálatával bízta meg, aki a reakció során keletkezett fekete iszapban néhány ibolyásvörös kristályt is észrevett. A vegyületet mályvaszínérõl maveinnek nevezte el Perkin, aki - miután kitûnt, hogy az anyag a mosásnak és fény hatásának kitûnõen ellenálló festék - eljárását 1856-ban szabadalmaztatta. Maga Hofmann állította elõ 1858-ban a második szintetikus színanyagot, a fukszint, amelynek alapvegyületét - a trifenil-metánt - Emil Fischer és Otto Philipp Fischer találta meg.

Forrás: Molecule of the Month


A képek nézegetéséhez a Chime segédprogramot ajánljuk. Letöltéséhez, telepítéséhez, használatához a ChemoNetben is talál útmutatót.


Vissza