Válasz: Ha jól képzelem magam elé a szerkezetet, mûködése a mágneses lebegtetés módszerén alapul. Mivel az üvegcsõben vákuum van, ezért nem kell légellenállással számolnunk. Ha a kis kockát mozgásba hozzuk, akkor reményeink szerint örökké megõrzi mozgásállapotát, mivel veszteségek nincsenek.
De a dolog korántsem ilyen egyszerû!!
A javasolt megoldás úgynevezett másodfajú
perpetuum mobile (örökmozgó). Az elsõfajú,
az “igazi” örökmozgó, amely megvalósításáért
az régmúlt korokban (sõt idõnként manapság
is) oly hiábavaló küzdelmet folytattak lelkes és
jobb sorsra érdemes feltalálók, a semmibõl
állít elõ energiát, azaz egy olyan ciklust
valósít meg, amely során a felhasznált energiánál
nagyobb mennyiségû energia termelõdne. Ez a gépezet
egy csapásra megoldaná a világ energiaproblémáit,
s mellesleg az eddigi fizikai ismereteket is diszkvalifikálná.
Manapság (talán az unatkozó fõnökök
íróasztalán díszelgõ mobilok hatására),
inkább a másodfajú örökmozgó elkészítését
tûzik egyesek maguk elé. Egy olyan berendezésrõl
van szó, amely veszteség és természetesen energianyereség
nélkül csak egyszerûen örökké mozog.
Sokféle mechanizmust lehetne felsorolni annak igazolására,
hogy valódi veszteségmentes folyamatok (a klasszikus fizika
gyakorlatában) nem léteznek, s csak az elmélet, a
papír tûri meg azokat. (Pl. az üres világûrben
örökké mozog egy mozgásba hozott test.)
Ebben a konkrét példában azonban a folyamat még elvileg sem veszteségmentes. A mágnesek között mozgó mágnes mozgása során áramok indukálódnak mind az álló, mind a mozgó alkatrészben, s az áramokra ható Lorentz-erõ a Lenz-törvénynek megfelelõen akadályozni fogja a mágneskocka mozgását, vagyis azt a mozgást, amelynek következtében maga az áram indukálódott. Így a meglökött kocka hamarosan leáll.
Mellesleg a súrlódás csökkentésére a gyakorlatban is használják a mágneses lebegtetés módszerét. Tudtommal terveztek (s talán mûködtetnek) már olyan magasvasutat, amely ezen az elven mûködik.