Kérdés: A kérdésem a meteorokkal lenne kapcsolatos. Általában úgy észlelünk egy becsapódást, hogy a légkörbe kerülõ meteor átcikázik a fejünk felett az égbolton, majdhogynem átszeli az éggömböt. Úgy, mintha egy gömbön keresztül egy nyilat lõnénk át. De mi van akkor, egyáltalán lehetséges-e, hogy úgy észleljünk egy meteort, hogy az szembõl érkezik? Ez a kérdés úgy vetõdött fel, hogy egy érdekes jelenséget észleltünk: egy csillagnak tetszõ fénypont egyre fényesebb lett, majd hirtelen eltûnt. Arra gondoltunk, hogy a légkörbe becsapódó meteorit fénye lehet, ahogy egyre jobban izzik, majd mikor elégett, akkor kihunyt. Valóban ez lehetett???
Mona Lisa


Válasz: Ha egy olyan meteorfelhõben lennénk, melybõl a meteorok minden irányból egyenletesen érkeznek a Földre, a Földre hulló meteorok eloszlása csak akkor lenne egyenletes, ha a Föld állna. De mivel a Föld a Nap körül kering,  egyenletes meteorfelhõt elképzelve, több meteor éri a felszínt a Föld haladási iránya felõl, mint a haladási iránnyal átellenes oldalon. Mivel a Föld haladási irányába hajnalban, reggel 6 óra körül esünk, ezért ilyenkor lehet a legtöbb meteort megfigyelni (egyenletes eloszlású felhõt feltételezve). (Ha szaladunk az esõben, a menetirány szerinti oldalunk lesz vizesebb.)

A meteorok beérkezésének irányát és gyakoriságát befolyásolja az is, hogy melyik szélességi körön vagyunk, hogy hány óra van, hogy milyen irányból érkezik a meteorraj (az egyenletes felhõ képe durva egyszerûsítés). Egy meteor akár szembõl is érkezhet, sõt a fejünkre is eshet, de akkor már meteorit (nem égett el a Föld légkörében).

A meteorrajok általában üstököshöz kötöttek, A külsõ bolygókon is túlnyúló ellipszis pályán keringõ üstökösök pályája mentén szétszóródott törmelékeket találunk. Ez a pálya mentén szétterülõ törmelékfelhõ a meteorok anyaga. A felhõ az üstökös közelében sûrûbb, tõle távolabb ritkább. A Leonidák meteorraj évente menetrendszerûen "megérkezik" (november közepe táján), ugyanakkor 33 évenként különösen erõs meteorhullás figyelhetõ meg. A meteorraj jelentkezésének oka a Föld pályájának és az üstökös (Tempel–Tuttle) pályájának évi egyszeri viszonylagos közelsége. Amikor a 33 éves keringési idejû üstökös is napközelben van (legutóbb 1998–99-ben), akkor sûrûbb törmelékanyag-felhõ található az üstököspálya mentén, s ezzel találkozik a Föld, tehát ilyenkor lényegesen több meteort figyelhetünk meg, mint más években.

Az meteorok kifényesedése és elhamvadása természetes jelenség.

Horányi Gábor



Vissza a kérdésekhez