Válasz: Valószínûleg a túlhûtés és a fagyasztás, illetve a túlhûlés és a kifagyás közötti különbségre gondolt a T. Olvasó.

Kristályos szerkezetú szilárd anyagoknak (ilyen a jég, de ilyenek a szilárd halmazállapotú fémek is) határozott olvadáspontjuk van. Ezek az anyagok olvadáspontjuknál magasabb hõmérsékleten nem fordulhatnak elõ szilárd halmazállapotban; nem lehet õket "túlmelegíteni".

A megolvasztott kristályos szilárd anyagot lehûtve, az olvadék általában megszilárdul, ha eléri az elõbbi hõmérsékletet, amit ilyenkor fagyáspontnak nevezünk. A jég olvadáspontja és a víz fagyáspontja normál nyomáson egyaránt 0 ^oC. Ugyanakkor a  0 ^oC-os tiszta – desztillált – vizet nyugodt, rázkódásmentes helyen, óvantosan le lehet hûteni 0 ^oC alá, akár –10 ^oC alá is.

Ez a folyadék "túlhûtött" állapota, amely viszont nem stabilis, csak metastabilis állapot. A túlhûtött folyadék a legkisebb zavar hatására részben vagy egészben kifagy: felveszi az olvadás-, illetve fagyásponti stabilis állapotot. Általában szilárd-cseppfolyós kevert állapot keletkezik ezen a hõmérsékleten.

Rendkívül jól túlhûthetõ például a fixirsó olvadéka.

R. Gy.