WILLIAM GRUT
Vancouver

1. válasz: A látszat ellenére a galamb feje nem mozog elõre-hátra járás közben. Sõt, egy helyben marad, amíg a nyaka engedi. Amikor el kell mozdítania, gyorsan elõrelöki – olyan messzire, amilyenre csak tudja. Járás közben tehát szinte mindig "áll" a galamb feje.

Hasonló trükköt alkalmaznak a táncosok forgás közben, mert ha a fejük ugyanolyan gyorsan mozogna, mint a testük, könnyen elszédülnének. Ezért a fejüket egy helyben tartják, egyetlen tárgyra szegezik a tekintetüket egészen addig, amíg a testük el nem mozdul annyira, hogy a fejüket is el kell fordítaniuk. Ekkor a fejükkel nagyon gyorsan kört írnak le, és ugyanazt a pontot nézik megint, mint korábban. Így nem szédülnek el. A galambok jellegzetes bólogatása hasonló folyamatra utal.

STEPHEN FORBES
Leeds
West Yorkshire

2. válasz: A nem ragadazó madarak szeme rendszerint a fej két oldalán van. Emiatt majdnem minden irányban látnak. A két látómezõ nem fedi azonban át egymást, ezért nem jön létre térlátás, és ezek a madarak nem tudnak pontosann távolságot becsülni.

A hiányosságot a fejük "rángatásával" küszöbölik ki. Minden fejmozdulat elõtt "pillanatfelvételt" készítenek, és megjegyzik, hogy összehasonlítsák a mozdulat utáni képpel. Így becsülik meg egy tárgy távolságát.

A ragadozóknak azonnal kell tudniuk a pontos távolságot, ezért a szemük elöl van. A két látótér átfedi egymást, tehát a ragadozók három dimenzióban látnak, hogy megszerezhessék az áldozatukat.

GEORGE SASSOON
Lochbuie
Isle of Mull

3. válasz: Mintha az egyik válaszadó azt hinné, hogy  a ragadazóknak és az áldozatoknak egyaránt kívánatos a térlátás. Pedig errõl szó sincs.

A lehetséges áldozatnak fontosabb, hogy minden irányban lásson, mert így veszi észre a legkönnyebben a támadót.

STEPHEN FORBES
Leeds, West Yorkshire