Kérdés: Évente több ezer állat pusztul el az utakon. Nem fejlõdik ki az állatokban "útérzékelés"?

Richard Parker
Exeter, Devon


1. válasz: A forgalomnövekedés dacára az utóbbi években sokkal kevesebb elpusztult sünt láttam az utakon. Azt is észrevettem, hogy a kertünkben a sündisznók ritkábban gömbölyödnek össze, ha megzavarják õket, inkább talpra ugranak és elfutnak. Ezért úgy gondolom, hogy a forgalom növekedése és a gázolások miatt az extrovertált, hosszabb lábú és gyorsabban futó sünök szaporodnak el.

John Coppinger
Amersham, Buckinghamshire


2. válasz: Ahol sok az út, a sündisznók nem gömbölyödnek össze a veszély elsõ jelére, hanem elszaladnak.

Gavin Whittaker
Heriot , Midlothian


3. válasz: Harminc évvel ezelõtt, amikor sünnel találkoztam, a sün összegömbölyödött és addig így maradt, amíg el nem mentem. Ha ma meglát egy sün, elszalad.
 
J. R. Bibby
Kenilworth, Warwickshire



4. válasz: Az utóbbi 20 évben megfigyeltem, hogy amikor éjszaka vezetek, egyre több repülõ rovar tûnik el a látóterembõl csaknem függõleges zuhanással.

Éjszaka rendszerint a Lizard-félsziget lassú, falusi útjain autózom, Cornwallban. A kis sebesség (legfeljebb 60 kilométer/óra) és az országúti fény használata miatt a rovaroknak, különösen az éjszakai lepkéknek valószínûleg marad annyi idejük, hogy leérjenek a földre, ahol kisebb eséllyel esnek áldozatul az autóknak.

Elképzelhetõ, hogy azok a rovarok, amelyek ezt a viselkedést megtanulták, az utódaiknak is átadják, és evolúciós elõnyre tesznek szert.

C. J. Harris
Helston, Cornwall


5. válasz: A kakadu (Cacatua roseicapilla) igen gyakori madár Queensland délkeleti részében. Öt évvel ezelõtt igen sokat gázoltak el az utakon, ma alig pusztul el néhány. A kakaduk rendszerint az út mentén eszegetnek, és ha megzavarják õket, elrepülnek az autók elõl. Azelõtt az autók elõtt repültek el.

Mark Neath
Queensland


6. válasz: A sok történet ellenére is felvetõdik a kérdés, hogy folytattak-e már tudományos vizsgálatot az állatok "baleset-megelõzõ" viselkedésérõl. Megkérdeztük Richard Formant, a Harvard Egyetem munkatársát, aki úgy tervez utakat, hogy a madarak "együtt élhessenek" az autókkal. Forman szerint még senki nem írt dolgozatot arról, hogy az állatok milyen gyorsan tanulják meg vagy egyáltalán megtanulják-e az utak elkerülését. Az állatok azonban megtanulhatják, hogy ne menjenek olyan zónákba, amelyek veszélyesek lehetnek a számukra.

Ontarióban például a békák elkerültek egy új utat. De egyáltalán nem biztos, hogy felismerték az életveszélyt. Sokkal inkább a zaj kergethette el õket.

Tony Clevenger a Banff Nemzeti Parkban olyan állatokat tanulmányozott, amelyeknek szokásos napi élettevékenységük során különbözõ utakon kellett átmenniük, mesélte Forman. A Kanadát átszelõ új autópályán Clevenger azt tapasztalta, hogy ha az állatoknak olyan hidat építenek, amelyen biztonságban áthaladhatnak, az állatok idõvel megtanulják, hogy arra járjanak. A farkasok és a nõstény szürkemedvék átlagosan négy év alatt tanulták meg a híd használatát. (A hím szürkemedvék nagyobb területet járnak be, és nem jutnak el olyan gyakran az autópályához és a hídhoz, mint a nõstények.) Ez a megfigyelés arra utal, hogy az állatok bizonyos idõ alatt elsajátíthatnak egy viselkedési módot, de a kijelentés megalapozásához több adatra van szükség.

Szerkesztõség
New Scientist


Vissza a kérdésekhez
The Last Word Archive
Copyright New Scientist, RBI Limited 1998
For more science news and views, check out New Scientist Planet Science