Kérdés: Eszembe jutott, hogy vonalzó nélkül nem tudnék egyenes vonalat húzni. De ahhoz, hogy vonalzót készítsek, szükségem lenne egy egyenes vonalra, hogy a vonalzót összehasonlítsam vele. Hogyan készítették az elsõ egyenes eszközöket?


1. válasz: A legegyszerûbben egy jól kifeszített zsinórral jelölhetünk ki egyenest. Ezt a módszert ma is használják az építkezéseken.
 
Daniel Soomer, Tallinn, Észtország
 
                    


2. válasz: Édesapám címfestõ volt. Soha nem használt vonalzót, ha egyenest kellett húznia. Vett egy madzagot és kötött egy hurkot a közepére. A madzagot bedörzsölte krétával, a karjai között kifeszítette, és a végeit a hüvelykujjaival arra a felületre szorította, ahová a vonalat akarta húzni. Ezután a nyelvével fölemelte hurkot, addig ügyeskedett, amíg a fogai közé nem vette, ráharapott, majd a fejét hátrahajtotta, és a hurkot elengedte. A madzag visszaugrott a felületre, ahol egyenes krétanyomot hagyott.
 
Peter Harris, Swavesey, Cambridgeshire


3. válasz: Egy fadarabot kézzel is tökéletesen egyenesre egyengethetünk egyszerû forgatással. Elõször egyengessük ki annyira egy falap szélét, hogy egyenesnek lássuk. Húzzunk a falap széle mentén ceruzával vonalat egy lapos felületen. Fordítsuk meg a lapot, és illesszük az egyengetett oldalt a ceruzavonalhoz. Az illeszkedés pontatlanságai megmutatják, hol tér el a lap széle az egyenestõl. A lapot tovább egyengethetjük, és új vonal rajzolásával folytathatjuk az eljárást, amíg a lap mindkét irányban tökéletesen nem illeszkedik a vonalhoz.
           
W. Tyler Esther
Mérésógyi Hivatal,
Gaithersburg, Maryland
                   



 
4. válasz: Az 1940-es években egyenes széleket és lapos felületeket kellett készítenem úgy, hogy csak a legegyszerûbb szerszámokat használhattam, és nem álltak rendelkezésre mérõeszközök. Az eljárást olyan mesterek mutatták meg nekem, akik a XIX. században tanulták.

Annak megállapítására, hogy valaminek a széle egyenes-e, lapos felületre volt szükség. Ez egy öntött vas szerkezet teteje volt. Három ilyen öntvényt kellett készíteni.

A vasöntvények tetejét a lehetõ leglaposabbra munkáltuk meg. Az egyik öntvény tetejét kék pasztával ("gépész-kékkel") vontuk be vékonyan, egy másik tetejét ráborítottuk, és a két felületet összedörzsöltük. A két felület érintkezési pontjai ledörzsölték a festéket, így a kiemelkedések elõtûntek. Ezeket egy régi reszelõbõl készült vakaróvassal "simítottuk le".

Egyszerre három ember dolgozott együtt. A kiemelkedések szemmel látható eltûnése után újra bekentük a felületeket kékkel, és az eljárást sokszor megismételtük. Mindegyik felületet sorra összehasonlítottuk a másik kettõvel. Ha ugyanis két felület teljesen érintkezik, elõfordulhat, hogy az egyik homorú, a másik domború. De ha két felület mindegyik kombinációja tökéletesen érintkezik, mindhárom felület lapos.

Néhány hét megfeszített munka után (egész életemben nem dolgoztam ilyen keményen), eljutottunk oda, hogy minden négyzethüvelyk több mint száz érintkezési pontot mutatott. Egy ellenõr megszámolta ezeket a pontokat, és az öntvényeket "századpontos" felületeknek nyilvánította.

A lapos felület elkészítése után gyerekjáték volt az egyenes lapszél elõállítása. A kiegyenesítendõ lapszélt érintkezésbe hoztuk a lapos felülettel, és megjelöltük az érintkezési pontokat. Ezeket lereszeltük, és a lapszélt újra a lapos felületre tettük. Az eljárást addig ismételtük, amíg minden pont nem érintkezett az egész hossz mentén. Ezután a kék festék alkalmazásával finomítottuk az egyenest.

L. Williams, Birmingham


Vissza a kérdésekhez
The Last Word Archive
Copyright New Scientist, RBI Limited 1998
For more science news and views, check out New Scientist