A háromszög keresztmetszetû függõleges csõ belseje üres volt. A testes csõ nem vált el az alatta levõ jégrétegtõl. A csõ külseje arra utalt, hogy a jég rétegenként alakult ki rajta.

A tányért egész éjszaka kint hagytuk; semmi sem volt a közelében, a háztól két méterre lehetett, fák nem árnyékolták. Rovaroknak, állatoknak nem találtuk nyomát.

Hálás lennék, ha magyarázatot kapnék erre a rejtélyes jelenségre. Garantálhatom, hogy senki nem babrálta a tányért vagy a vizet, hacsak ismeretlen személyek nem szórakoztak a hideg éjszakában a jégcsõ formázásával – minden látható haszon nélkül.

T. B.
Norwich

Válasz: A "jégcsap tornyokat" a megszilárduló víz térfogatának növekedése idézi elõ. A kis edényekben, például a tányérkában, a víz elõször a széleken fagy meg és a középpont felé haladva hártyát képez.

A jég felszíne és a fagyás elõrehaladása általában szabálytalan; bordák és mélyedések alakulnak ki, amelyeket minden pocsolyában megfigyelhetünk télen.

Megfelelõ idõjárás esetén azonban csaknem egyenletes jég képzõdhet. Ha a szélek megfagytak és letapadtak a kis (rendszerint kerek) edényben, a fázisváltozás miatt tágulási nyomás lép fel a jég felszíne alatt, ahogy egyre több víz fagy meg.

Ha keletkezik egy kis repedés, ami csökkenti a nyomást, a jég alól víz nyomulhat föl. Ennek a felülete gyorsan megfagy, ahogy a jégbõl kiemelkedik. Ha az edényben sok víz van még, és a hõmérséklet nem csökken olyan rohamosan, hogy az edény tartalma gyorsan megfagyjon, jégtorony nõhet ki a repedésbõl vagy lyukból.

A torony alakja, dõlésszöge a repedés alakjától függ. A kör és a háromszög a leggyakoribb. Az egyenletes, fagyos szél vízszintes jégcsapokat is formázhat, 1991 júliusában Új-Zélandon pedig olyan spirális jégcsapot láttak, amely nyolcszor csavarodott körbe.

A jelenség azért nem gyakori, mert kedvezõ körülmények szükségesek hozzá, de az utóbbi évtizedben féltucat esetrõl is beszámoltak az angol meteorológiai szakirodalomban, s a mellékelt fényképek pontosan megfelelnek a leírásnak.

S. B.
Mortimer
Berkshire