Karácsonyi kémia Svédországból

Glögg

Eredetileg a glögg egyszerû forralt bor volt; kevés alkoholt tartalmazott. Az 1880-as évekbôl származik Gustava Björklund receptje, amely így szól: végy egy üveg vörösbort, keverd össze fele annyi vízzel, tégy bele három összetört szegfûszeget, néhány darab fahéjt, egy kevés cukrot, és tálalás elôtt fôzd egy kicsit.

A glögg az idôk folyamán erôsebbé vált. Ennek az lehet az egyik oka, hogy áttértek az ízesebb karamellre, amely úgy készült, hogy a glögg fölé egy szitát tettek, erre szórták a cukrot, a glögg gôzet meggyújtották, és a többit az égô alkoholra bízták.

Ehhez azonban az kellett, hogy a glögg alkoholtartalma legalább 20 térfogatszázalék (40 fok) körül legyen. Mivel a párologtatás és az égés durván a felére csökkenti az alkoholtartalmat, a karamellizálást pazarlásnak tartották, és az újabb receptek el is hagyják.

A karamellizálás alatt egyébként ízes, sötétbarna, nagy molekulatömegû polimerek keletkeznek. Ezeket az anyagokat ha a glöggbe nem is ételszínezésre, például szójaszósz-utánzatokhoz és sötét színû sörökhöz máig felhasználják.

A svédek azonban nemcsak az ital alkoholtartalmát növelték, hanem több fûszert is adtak hozzá. A mai glöggnek már nem sok köze van a forralt borhoz.

Többféle glögg receptjét is megtalálhatjuk a Hálón, de a "karácsonyi kémikusoknak" a következôt ajánlják Svédországból:

Refluxátassunk legalább 2 óráig 4 l vörösbort és 1 l 96%-os alkoholt 2525 g szegfûszeggel, fahéjjal, durvára ôrölt szerecsendióval, szárított narancshéjjal, hogy a fûszereket extraháljuk. A forró folyadékot öntsük át egy 5 literes fôzôpohárba, tegyünk fölé rozsdamentes hálót (NE rézhálót!), és szórjunk 3400 g kockacukrot a hálóra. Gyújtsuk meg az alkoholgôzöket, hagyjuk, hogy a lángok megolvasszák, karamellizálják a cukrot, és a keletkezô anyag lecsöpögjön az alkoholos oldatba.

Szûrjük le a folyadékot, adjunk hozzá 25 ml "tinctura aromaticá"-t, 250 g hámozott mandulát és ugyanennyi mazsolát, melegítsük fel, de már ne forraljuk. Forrón tálaljuk.


Vissza