Spartacus halotti leple
A
hamisítvány
– Spartacus vérét! – nevetett Holmes. – Ugyan, barátom, ez nem Spartacus vére.
Egy pillanatig elgondolkoztam.
– Talán az áldozaté? Leeds Lanner vére?
– Nem valószínû. Ez a törékeny lepel, amelybõl a dobozba is hullanak darabkák, sosem volt a tett színhelyén.
– Elvesztettem a fonalat, Holmes. Maga tudja, hogy ki ölte meg Lannert?
– Persze.
– Kinek a vére van a leplen? – kérdeztem. – Ki ölte meg Lannert és miért?
– Nem tudom, kinek a vére van a leplen, és azt sem tudom, hogy embertõl származik-e – mosolygott Holmes. – Figyeljen ide. Spartacust több mint ezerkilencszáz éve temették el. A Spartacus vérében levõ fehérje már régen elbomlott. A fehérjevizsgálat pozitív eredménye egyetlen dolgot bizonyít: azt, hogy Spartacus halotti leple humbug, legfeljebb ügyes hamisítvány.
– Már semmit sem értek.
– Malthus kabátján a foltok nem vértõl, hanem valamilyen festéktõl származnak. Nyilván munka közben kerültek oda. Uriah Malthus nem ölte meg Lannert.
– Akkor a felesége volt?
– Watson, ne ugráljon úgy egyik gyanúsítottól a másikig, mint Lestrade. Vegyük nyugodtan sorra, hogy ki állt kapcsolatban Lannerrel. Malthusnak csak festékek vannak a kabátján. Bart, az áldozat fia, a barátaival volt, neki van alibije. Lanner felesége törékeny asszony, nem tudna megölni egy embert egy golfütõvel.
– Igaza van. Ha meg akarta volna ölni a férjét és Malthusszal el akart volna menekülni, nem ezt módszert választotta volna.
– Végre logikusan gondolkozik, Watson. Mrs. Lannernek azonban fontos szerepe van ebben a történetben. Azon kívül, hogy viszonya volt Malthusszal, ópiumot is szívott. Ez mepdig sokba került. A féltékeny férjnek ezért kellett a leplet hamisíttatnia és drágán eladnia. Azt remélte, hogy így uralkodhat az asszonyon.
– Ópiumot szívott? – kiáltottam fel. – Ezt meg honnan tudja?
– Andrea Lanner-Del Rey grófnõ Leeds Lanner felesége. A Scotland Yard egy másik nyomozása során merült fel Lanner és felesége neve, s emiatt akarták megtudni, hogy a grófnõ ópiumfüggõ-e. A vizsgálatra engem kértek fel.
– De ha a lepel hamisítvány, Tor Heideggert becsapták!
– Kitûnõ, Watson. Miután Heidegger mûgyûjtõ, hamar rájött, hogy hamisítványt adtak el neki. Vitába keveredett Lannerrel, és a vita erõszakba torkollt. Heidegger elég nagy darab ember ahhoz, hogy a tettet végrehajtsa.
– Most, hogy felidézem a látogatásunkat, nem látszott nagyon büszkének legdrágább szerzeményére.
– Nem bizony. Egy hátsó szobában tartotta, és nem is szívesen mutatta meg. Miért lett volna büszke egy hamisítványra, ami miatt még gyilkosságot is elkövetett?
Miközben a bûntényen tûnõdtünk, egy újabb gondolat vetõdött fel bennem:
– Nem gondolja, Holmes, hogy Nietzki új fehérjevizsgálata forradalmasítja a bûnüldözést?
– Lehet, de azt hiszem, egy szép napon nemcsak a vér jelenlétét
vagy a vér típusát tudják majd kimutatni, hanem
azt is, hogy kitõl származik a vér. A sejtjeinkben
talán vannak olyan anyagok, amelyek senki máséra nem
hasonlítanak. Ki tudja, mit hoz a tudomány a következõ
száz évben?